|
DOROSZLÓ ÉS SZTAPÁR SZÖVETSÉGE
Zombor-Sztapár-Doroszló az észak-déli útvonal mentén fekszenek.
A magyar és szerb történelmi drámák színhelye ez az útvonal.
Sztapár (Stapar) 4500 lakosú szerb község, Doroszló feleakkora,
lakosainak nagyobb része magyar. Mindkét községben apáról
fiúra szóló hagyományként él az 1848-49-es szabadságharc súlyos
megpróbáltatásainak emléke.
A közöttük létrejött szövetség a földhözkötött és a történelmi
viharokban tehetetlen nép tradíciója, melyet közösen ápolnak
és egy ügyes sztapári poéta verset is írt róla. A szerző neve
ismeretlen. A vers így hangzik:
Lepo
zive dva seoca stara
Dva seoca, srba i madara.
Bilo je to jos cetrdestosme,
Kad se oni oblaci podigose.
Stapar gori, Doroslovo moli,
Stapar dreci, Doroslovo leci,
Doroslovo moli, da Stapar ne gori.
Dode posle godina osamnaesta,
Zuri srbin braci madarima,
Madarima sela Doroslova,
Jer dolazi srpska vojska mlada.
Upoznaju srpsku vojsku mladu:
"Ovo su nam nasi madari,
Madari kao braca nasa
S kojima smo prvi susedi"
Svako dobro, zlo delili,
Delili smo i ne zaboravili,
Uzmite ih kao bracu vasu".
Tako zive Stapar i Doroslovo,
Tako zive sad pa i do veka. |
Sztapár és Doroszló
két szomszédos falu,
Melynek lakói szerbek és magyarok.
Sztapár felett 1848-ban
Viharfelhők tornyosultak.
Sztapár veszedelmét Doroszló megsejti,
Gyötrelmes panaszát jó szóval enyhíti,
Majd a szeb falu életét megmenti.
Elérkezik azután a 18-as év,
Melyben szerb siet vinni a hírt
Doroszló magyarjainak, magyar testvérinek
Íme, jő az ifjú szerb hadsereg.
Be is mutatják a szerb katonáknak:
Ezek a mi magyarjaink,
Kikkel jó szomszédok vagyunk,
Testvérekként együtt élünk,
Jóban-rosszban megosztozunk.
Megosztozunk s ez kötelez.
Fogadjátok őket testvéreteknek.
Életét a falu így élé
Századokon át most és mindörökké.
Brindza Kovács Ildikó ford.
|
Az első világháborút követő impériumváltozás után ugyancsak
sor került egymás megsegítésére, s 1941-ben újra kiállt Sztapár,
illetve Doroszló néhány vezetője embere, kíméletet kérve a
testvérfalunak.
Délvidéki Szemle, 1942.
|
