Doroszlót először a XIV. század elején említik az okiratok.
Az első település a Mosztonga nyugati oldalán volt. A határrész
a régebbi térképeken Puszta-szentegyházerdőnek van föltüntetve.
A végzetes mohácsi csatában (1526) eldőlt a haza sorsa. Temesvár
eleste után (1552) pedig a török uralom alá került Délvidék
magyarsága a Felvidék védettebb részeire menekült.
Később, amikor előbb Zenta (1697), majd Pétervárad (1715)
és Temesvár (1716) visszafoglalásával a Délvidék fölszabadult
a török uralom alól, akkor az egykor virágzó, népes falvak
helyén felperzselt, lakatlan házak falai meredtek az ég felé.
Doroszlónak, csakúgy mint számos más községnek még a nyoma
is eltűnt a föld színéről, 1699-ben elpusztult helységként
említi a történelem. A térségben oláh és szerb pásztornép
kóborolt. Újdoroszlót 1752-ben telepítették a Mosztonga keleti
oldalán.
A vasút megjelenéséig a postaforgalmat előfogatokkal bonyolították
le. Távolból kürtszó jelezte a fospont érkezését. A futástól
tajtékzó, fáradt állatokat a postaháznál pihent lovakkal cserélték
föl a lovászok. A postakocsis meg addig leadta az ide szóló
küldeményt és vitte tovább a postát távoli, akár más országokban
élő címzettek felé. A postakocsinak utasai is voltak, de csak
ritkán, mert akkoriban nem mindenkinek volt módjában utazgatni.
Útra csak akkor keltek, ha muszáj volt, és ezért sokan leélték
életüket anélkül, hogy megismerték volna a falujuk határán
kívüli világot.
A postakocsi hamar kigördült a postaház udvaráról. Nekivágott
az országútnak, amely nyáron poros, ősszel sáros volt. Egy
darabig még porfelleg jelezte útját, aztán beleveszett a bácskai
síkság erdőkkel, mocsarakkal tarkított vadregényes rengetegébe,
alkalmat adva az akkoriban gyakori postarablásra. Mert régen,
ha valaki meggazdagodott, akkor a közvélemény okkal vagy ok
nélkül suttogni kezdte, hogy vagyonát postarablással szerezte.
A postaszállítás útvonala a folyók, vagy patakok folyását
követte, kerülve az átkelést, mert hidak nemigen voltak, a
gázlók meg néha járhatatlanná duzzadtak a talajvíztől.
|
A hajdani erdőigazgatóság
épülete a mai posta
|
Így válik érthetővé, hogy a XVII. század végén az útvonal,
Zombortól egészen Bácsig a Mosztonga folyását követve a mocsár
keleti partján haladt.
Iványi István történész írta le a doroszlai postaház létezését,
amelyet Borovszky Samu monográfiájában olvastam. Íme az idézet:
“A postai intézmények már a XVII. században nyomát találjuk
a vármegyében. Így Labsatza (ma Lapsova) pusztán (Doroszló
körül) már 1697 július 20-án postaházat talált Savoyai Eugén
herceg, mikor seregével Zomborból Veprőd irányába vonult.
Másnap július 21-én pedig a Kovacsoveci postaháznál pihent
meg, amely Karavukova (ma Bácsordas) falu körül volt."
Amikor az idézett szöveget elolvastam, lemondóan toltam el
magamtól a könyvet: Ezek a történészek... Aztán éveken keresztül
hordoztam magamban a monográfiában olvasott információt. Nem
tudtam mit kezdeni az anakronisztikusnak vélt feljegyzéssel.
Fölötlött bennem, hogy a nem létező falunak , hogyan lehet
postaháza?
Évekkel később (1978-ban) tagosítás kezdődött a zombori járásban.
Munkájuk végzéséhez a kataszteri hivatal mérnökei Doroszló
térképén kívül magukkal hozták a szomszédos falvakét is. Hivatalból
segítettem a munkájukat, alkalomadtán helynévkutatást végeztem.
A három szomszédos falu, boroszló, Szonta és Sztapár térképei
világossá tették előttem, hogy Borovszky monográfiájának az
adatai pontosak. A határrészt azóta nem Lapsovának, hanem
Lapcsevónak jelöli a szontai térkép. A postaház létezését
a sztapári térkép is bizonyítja, mert ott a határrész “Na
posti", illetve Posta helynévnek van bejelölve. Mindez azon
a helyen, ahol Iványi István történész megjelölte, a három
falu: Szonta, Sztapár és Doroszló hármas határán. Így kerekedett
valós képpé a jelentéktelennek látszó följegyzés, amelynek
hitelessége a három faluhatár helyneveivel azonosítható.
Doroszló első postaállomásáról 1866-ban esik említés. 1886.
szeptember 4-én hajnali 3 óra után az akkor már Szonta és
Hódság között közlekedő postakocsit Doroszló és Rácz Militics
között kirabolták, a kocsisát megölték.
Távirat-telefon szolgáltatása 1910-től van az intézménynek.
A második világháború után a helyi postahivatalt a Knefféli-féle
magánházból a hajdani erdőigazgatóság kincstári épületébe
helyezték át, ma is ott van.
Kovács Endre
|