Doroszlót először a XIV. század elején említik az okiratok. Az első település a Mosztonga nyugati oldalán volt. A határrész a régebbi térképeken Puszta-szentegyházerdőnek van föltüntetve. A végzetes mohácsi csatában (1526) eldőlt a haza sorsa. Temesvár eleste után (1552) pedig a török uralom alá került Délvidék magyarsága a Felvidék védettebb részeire menekült.

Később, amikor előbb Zenta (1697), majd Pétervárad (1715) és Temesvár (1716) visszafoglalásával a Délvidék fölszabadult a török uralom alól, akkor az egykor virágzó, népes falvak helyén felperzselt, lakatlan házak falai meredtek az ég felé. Doroszlónak, csakúgy mint számos más községnek még a nyoma is eltűnt a föld színéről, 1699-ben elpusztult helységként említi a történelem. A térségben oláh és szerb pásztornép kóborolt. Újdoroszlót 1752-ben telepítették a Mosztonga keleti oldalán.

A vasút megjelenéséig a postaforgalmat előfogatokkal bonyolították le. Távolból kürtszó jelezte a fospont érkezését. A futástól tajtékzó, fáradt állatokat a postaháznál pihent lovakkal cserélték föl a lovászok. A postakocsis meg addig leadta az ide szóló küldeményt és vitte tovább a postát távoli, akár más országokban élő címzettek felé. A postakocsinak utasai is voltak, de csak ritkán, mert akkoriban nem mindenkinek volt módjában utazgatni. Útra csak akkor keltek, ha muszáj volt, és ezért sokan leélték életüket anélkül, hogy megismerték volna a falujuk határán kívüli világot.

A postakocsi hamar kigördült a postaház udvaráról. Nekivágott az országútnak, amely nyáron poros, ősszel sáros volt. Egy darabig még porfelleg jelezte útját, aztán beleveszett a bácskai síkság erdőkkel, mocsarakkal tarkított vadregényes rengetegébe, alkalmat adva az akkoriban gyakori postarablásra. Mert régen, ha valaki meggazdagodott, akkor a közvélemény okkal vagy ok nélkül suttogni kezdte, hogy vagyonát postarablással szerezte.

A postaszállítás útvonala a folyók, vagy patakok folyását követte, kerülve az átkelést, mert hidak nemigen voltak, a gázlók meg néha járhatatlanná duzzadtak a talajvíztől.

A hajdani erdőigazgatóság épülete a mai posta

Így válik érthetővé, hogy a XVII. század végén az útvonal, Zombortól egészen Bácsig a Mosztonga folyását követve a mocsár keleti partján haladt.

Iványi István történész írta le a doroszlai postaház létezését, amelyet Borovszky Samu monográfiájában olvastam. Íme az idézet: “A postai intézmények már a XVII. században nyomát találjuk a vármegyében. Így Labsatza (ma Lapsova) pusztán (Doroszló körül) már 1697 július 20-án postaházat talált Savoyai Eugén herceg, mikor seregével Zomborból Veprőd irányába vonult. Másnap július 21-én pedig a Kovacsoveci postaháznál pihent meg, amely Karavukova (ma Bácsordas) falu körül volt."

Amikor az idézett szöveget elolvastam, lemondóan toltam el magamtól a könyvet: Ezek a történészek... Aztán éveken keresztül hordoztam magamban a monográfiában olvasott információt. Nem tudtam mit kezdeni az anakronisztikusnak vélt feljegyzéssel. Fölötlött bennem, hogy a nem létező falunak , hogyan lehet postaháza?

Évekkel később (1978-ban) tagosítás kezdődött a zombori járásban. Munkájuk végzéséhez a kataszteri hivatal mérnökei Doroszló térképén kívül magukkal hozták a szomszédos falvakét is. Hivatalból segítettem a munkájukat, alkalomadtán helynévkutatást végeztem. A három szomszédos falu, boroszló, Szonta és Sztapár térképei világossá tették előttem, hogy Borovszky monográfiájának az adatai pontosak. A határrészt azóta nem Lapsovának, hanem Lapcsevónak jelöli a szontai térkép. A postaház létezését a sztapári térkép is bizonyítja, mert ott a határrész “Na posti", illetve Posta helynévnek van bejelölve. Mindez azon a helyen, ahol Iványi István történész megjelölte, a három falu: Szonta, Sztapár és Doroszló hármas határán. Így kerekedett valós képpé a jelentéktelennek látszó följegyzés, amelynek hitelessége a három faluhatár helyneveivel azonosítható.

Doroszló első postaállomásáról 1866-ban esik említés. 1886. szeptember 4-én hajnali 3 óra után az akkor már Szonta és Hódság között közlekedő postakocsit Doroszló és Rácz Militics között kirabolták, a kocsisát megölték.

Távirat-telefon szolgáltatása 1910-től van az intézménynek.

A második világháború után a helyi postahivatalt a Knefféli-féle magánházból a hajdani erdőigazgatóság kincstári épületébe helyezték át, ma is ott van.

Kovács Endre