BOKRÉTÁT KÖTÖTTEM
Látogatóban az doroszlói Turkál Franciska (volt) virágkészítőnél
Hívásomra csaholó ebek rohannak a kapuhoz, de
elébem siet már a gazdasszony és a gazda is. Biztatnak,
csak jöjjek bátran, a kutyák nem harapnak. A ,,nem takarodsz
hátra!" parancsszóra farkukat csóválva el is
kotródnak. Vendéglátóim, a doroszlói
Turkál, született Komáromi Franciska (volt)
művirágkészítő és a férje
Mihály barátságos mosollyal tessékel be a
lakásba. A tágas nappaliban foglalunk helyet. Mielőtt a
mesterségéről faggatnám a ház
asszonyát, arról számolnak be, hogy csak
néhány perccel az érkezésem előtt
fejezték be a központi kályha és a
kémény tisztítását.
Elbeszélésük szerint bizony nem tűnik valami
könnyű feladatnak, akárcsak a
virágkészítés.
- A művirágkészítést szinte együtt
sajátítottam el a járással és a
beszéddel. A nagyanyám is ezt csinálta. A
mesterséget Szondon tanulta. Tőle leste el az
édesanyám, én meg tőle loptam el a csomagoló-
és más különböző színes
papírból készült
művirágkészítés fortélyait - mondja
Franciska.
- Az édesapám a második világégés
idején orosz fogságba került. Édesanyámnak
egyedül kellett gondoskodnia rólunk, más kereseti
lehetőség híján a virágkötészetet
választotta. Talán négy-ötéves lehettem
mindössze, amikor az első művirágszirom kikerült a
kezemből.
- Lakodalomra és temetésre készítettünk
művirágokat. A lakodalmi virágok
különbözősége egyúttal ,,ismertető" jel
is volt. A menyasszony hajába szűzkoszorú került.
Ezenkívül mellkoszorút is viselt. A vőlegény a
jegybenjárás idején hétköznap
papírból, vasárnap színes anyagból, az
esküvőn pedig üvegtollal ékesített
bokrétát tűzött a kalapjára. A koszorús
lányok színes fej- és mellkoszorút viseltek,
és volt egy-egy művirággal teli rozmaringszál is a
kezükben. A vőfélyek kalapján
háromágú koszorú, kezükben virággal
díszített fokos, vagyis vőfélypálca volt,
és természetesen csutora, amiből meghíváskor
kínálták meg a vendégeket. A legnagyobb
rozmaringja, telis-tele színesebbnél színesebb
művirággal az örömanyának, vagyis a
vőlegény anyjának volt. A siralomanyának, a
menyasszony édesanyjának nem járt virág. A
további rokonság, a vendégek és a zenészek
egyforma virágot viseltek. A hölgyek kidíszített
rozmaringot kaptak. A művirág gyártásához
használtunk csomagoló- és színes papírt,
gyolcsot, hajszál- és annál vastagabb drótot, ami a
vázat alkotta. Díszítőelemül szolgált a
törött tükördarabka, az üvegtoll. Az
elkészült, különféle virágokat,
rózsát, kulcsvirágot forró parafinba, majd hideg
vízbe mártottuk. Erre a műveletre nagyon oda kellett
figyelni, mert ha a kelleténél tovább volt az anyag a
vízben, a virág nem lett fényes. A lakodalmak
idején (abban az időben évente 15-20 lakodalom is volt,
mostanság 4-5) sok volt a munka. Nemegyszer éjfélig is
dolgoztunk, közben daloltunk, néha el is bóbiskoltunk. Sose
felejtem el, még a saját esküvőmre is a
virágcsináló asztal mellől mentem el.
- A lakodalmakon kívül a temetésre is
készítettünk művirágot. Eleinte
szívalakú, aztán kerek koszorúkat. Az anyagot
kezdetben a nagyapám szerezte be, 1961-től pedig a férjem,
ezenkívül ő besegített a virágok
gyártásába is.
- Már hogyne segítettem volna. A különféle
anyag lyukasztása nem is olyan könnyű munka. Itt van ni!
Ezekkel a kézi szerszámokkal dolgoztunk - mondja Mihály,
aki időközben lehozta a padlásra került,
különféle virágminták kiverésére,
azaz vésésére alkalmas ,,késeket", amelyek
élesítéséhez is bizony érteni kellett.
- Megtanultam én is a
művirágkészítés minden
csínját-bínját. Egyedül az anyag drótra
való feltekerése okozott gondot. Az nem ment, de hát nekem
sem sikerülhet minden - tette hozzá mosolyogva.
- 1968-ban a zombori Szladek
virágkészítőnél voltam gyakorlaton, majd
szakvizsgát tettem. Kiváltottam az iparengedélyt, de mivel
több adót róttak ki rám, mint egy 17 holdas
gazdára, vissza is adtam az ipart. 1969-ben a férjem után
én is kimentem Németországba. Húsz hónapot
dolgoztam vele együtt egy selyemgyárban. Ezt követően
hazajöttem. A lányunk, Valika tanítónő a helyi
általános iskolában, két családjuk van.
Mihály 1975-ben, összesen 7 évi távollét
után jött haza. Most favágó. Károly fiunk
szintén házas, van egy kislányuk. Karcsi itt dolgozik az
apjával. Vágják a rönköket, szabják az
épületfának való anyagot. A
Németországból való hazatérésem
óta évente visszajárok. A szezon idején
két-három hónapig szedem a spárgát, az
utóbbi három évben egy idős
házaspárnál a ház körüli teendőket
végzem - mondta Franciska, miközben az odakészített
rózsaszín krepp-papírból a kérésemre
pillanatok alatt rózsát és egy szál
kulcsvirágot varázsolt.
DAUTBEGOVICS Zoltán
1998 Tipp-Topp System, Ltd.,
Subotica -