![]() |
|
MESTERSÉGEK NYOMÁBAN
A SÜTEMÉNYKÖLTEMÉNYEK MESTEREI
![]()
Látogatóban a doroszlói Orovec
,,lányoknál"
A doroszlói Orovec ,,lányok", azaz Tancsik Zsuzsanna és Varga Mária arról váltak hírnevessé a falu határán is túl, hogy olyan finom, ízletes és szép süteményeket és tortákat, mint amit ők ketten készítenek, az nem mindennapi. Művészet a javából! A süteményköltemények mesterei ők.
- Az egész dolog, mármint az, hogy sütőnők lettünk, véletlenszerű - kezdi a beszélgetést Zsuzsi néni. - A család részére sütöttem kalácsot és tortát, amiből aztán a rokonságnak és a szomszédoknak is jutott kóstoló. S mivel nagyon ízlett és a formája is tetszett nekik, megkértek, hogy nekik is süssek. S aztán az így terjedt szájról szájra, mígnem a 35 éve tartó süteménykészítésünkre felfigyeltek, és azóta süttetnek velünk Hódságról, Apatinból, Szabadkáról, ùjvidékről, de hírnevünk Aranđelovacra is eljutott.
- A sütéshez való kellékeket: lisztet, cukrot, tojást, csokoládét, mogyorót és ami még kell, a megrendelők hozzák, mi csak sütjük és díszítjük a süteményeket, tortákat - veszi át a szót Maris néni. - A süteményeket és a tortákat keresztelőre, szülinapra, eljegyzésre, lakodalomra, házassági évfordulóra, névnapra rendelik. A szülinapra, a fiúk részére versenyautó, repülőgép, traktor, kombájn, Maci vagy futball formájú tortát, a lányoknak baba, lepke, kalap, zongora, gombaház vagy ház alakú piskótatorta a sláger. Az eljegyzésekre, házassági évfordulókra, de a születésnapra is sokan a ,,nyitott könyv" alakú tortát kedvelik, amelynek ,,lapjára" főzött krémmel az alkalomnak megfelelő köszöntőt is felírjuk.
- Az eltelt 75 év során sok mindenen keresztülmentünk - mondja Zsuzsi néni. - A szüleink földművesek voltak. Hárman vagyunk testvérek, mi ketten és a Pisti. Én 11 éves koromban, mert a faluban ez íratlan szabály volt, hogy a tíz éven felüli lányokat szolgálni adták, a szüleim akarata ellenére is szolgálólánynak szegődtem Apatinba. Azt hittem, az valami kiváltságos dologgal jár, de távol az otthontól és a szülőktől gyorsan rájöttem, hogy az nem úgy van, s mert nem csináltam mást, csak sírtam, a gazdám, aki egyébként jó ismerősünk volt, a harmadik napon vonatra ültetett, s így hazajöttem. A szolgálólány-hivatással azonban ezzel nem lett vége, a szomszéd Vitman kendergyárosékhoz szegődtem el, és 16 éves koromig voltam náluk cselédlány, amikor is férjhez mentem. Lajossal, a férjemmel boltot vettünk, és ott dolgoztunk az üzletünkben az államosításig. Ezután újabb munka után kellett nézni. A földünk művelése mellett Marissal, a testvéremmel meszelni és pingálni jártunk. Kevés az olyan ház Doroszlón, ahol ne dolgoztunk volna.
- Még az álmomban is pingáltam. A porfestékbe mártott zsinórt kihúztuk, ami a ,,kicsapás" után irányt adott a szalag meghúzásához. Józsi, a férjem keltegetett, hogy mi a csodákat csinálok, miért ütögetem a dunyhát. Még vidékre is eljártunk meszelni. Kerékpárral tettük meg az utat, de nem esett nehezünkre, fiatalok voltunk, munka közben viccelődtünk, mesélgettünk. A süteménykészítés elkezdése után a meszeléssel és pingálással felhagytunk, de elég is volt a házalásból, utazgatásból - meséli Maris néni, aki aránylag fiatalon, ötven-egynéhány évesen maradt özvegy. A kegyetlen sors még azzal is sújtotta, hogy egyetlen fiát, Ducit is elvesztette. Az özvegy menye, a két kis fiúunokával Martonvásárhelyen él. A sütéssel való foglalkozás egyrészt arra is jó, hogy pótolja a családi nyugdíjat, másrészt meg feledteti a nagy-nagy bánatát. Az egyetlen öröme, ha elutazik és viszontlátja két kicsi unokáját.
Zsuzsi néni úgyszintén fiatalon maradt özvegy. Boltjuk államosítása után kereskedőként kereste kenyerét a hódsági Bácska Kereskedelmi Vállalat doroszlói üzletében. S miután ledolgozott 15 évet és a szükséges kort is elérte, nyugdíjba ment. A házasságukból négy gyermekük, két leány és két fiú született. Nyolc unokája és 10 dédunokája van. A Lajos fia kivételével, akivel a családi házban, de külön háztartásban él, a gyerekei a távolban élnek. Mariska Szabadkán, Ilonka Aranđelovacon, Pisti, a legfiatalabb Németországban talált új otthonra. Időnként Zsuzsi néni megy hozzájuk, aztán meg a gyerekek látogatnak haza.
- Sokan vagyunk, igaz. Ám ennek ellenére, hogy a konyhám csak 12 férőhelyes is, ha úgy adódik, akár harmincan is szépen megvagyunk benne - mondja Zsuzsi néni.
A beszélgetés idején Lajos, Zsuzsi néni fia szól be elnézően. Egy süteményt rendelő keresi Zsuzsi nénit. Ezúttal egy Apatinban sorrakerülő 300 személyes lakodalomra vállaltak el 1200 szelet sütemény elkészítését.
További jó munkát!
DAUTBEGOVICS Zoltán
| ||
|