A doroszlói kegyhely őre

Ft. György János ötven éve lelkipásztor, aranymiséjét június 25-én tartja a szentkútnál

     Mottó: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem, az én Megtartó Istenemben”
     (Mária éneke: Lukács e.1- 46. 47)
     Doroszlón az itt szolgáló ft. György János esperesplébános 50 éves lelkipásztori tevékenységét, életútját lapra vetve msgr. Pénzes János főpásztorunk, a doroszlói Szűz Mária kegyhelyen mondott szentbeszédéből kiragadott intelme jut eszembe: „A múltból lehet a jelenben a jövőt építeni!” A múlt az 50 év, a jelen az aranymise, a jövő az Istenbe, a Szűzanyába és egyszülött Fiába, Jézus Krisztusba vetett hitünk. A plébános úrral ötvenéves lelkipásztori szolgálata és abból az alkalomból beszélgetünk, hogy június 25-én délután 4 órakor a szentkútnál bemutatja aranymiséjét.
     Ft. György János istenhívő, földműves szülők gyermekeként 1928. december 9-én született Gomboson. Az anyjával, Máriával, apjával, Jánossal, valamint a két húgával, Máriával és Irénnel rendszeresen eljártak a vasárnapi szentmisére. Életútjáról így mesél:
     – Kicsi korom óta jártam misére, s amikor megtanultam írni és olvasni, latinul mondtam a ministránsi szöveget. Az általános iskola befejezése után az újvidéki gimnáziumba iratkoztam. De kitört a második világháború, és az iskolát csak 1945 után, Zomborban folytattam, s végül Szabadkán fejeztem be. 1950-ben lettem a zágrábi teológiai főiskola hallgatója. A diplomát, miközben a tényleges katonai szolgálatot is letöltöttem, 1956-ban szereztem meg. 1956. június 29-én Szabadkán szenteltek pappá. Az első szentmisémet szülőfalumban, Gomboson mutattam be abban az évben július 24-én. Papi hivatásom 1957. július l5-ével Csantavéren kezdődött. Doroszlóra való jövetelemig az előző 25 év során, hosszabb-rövidebb ideig Csantavéren, Bezdánban, Zomborban, Adán, Topolyán és Bajsán (ez utóbbi helységben mint adminisztrátor), továbbá Budiszaván, majd újra Csantavéren voltam plebános. A lelkipásztori teendők mellett a templom épülete és környéke rendezését is mindig szem előtt tartottam. Igaz, erre a célra sohasem volt elég pénz, de a hívők adománya, sok-sok önkéntes munkája nyomán mégis sikerültek a dolgok. Bezdánban az énekkar megalakítása mellett 1958-ban az énekkarral és az iskoláskorú gyermekek szerepeltetésével megszerveztem ft. Horváth Gyula plébános gyémántmiséjét. Adán való szolgálatom idején eljártam a szomszédos településekre is misézni, toboroztam a ministránsokat. Topolyáról Bajsára jártam misézni, ahol a hívőkkel együtt a plebánia bővítésével hittantermet építettünk. A templom falait Horváth Lajos becsei festőművész (aki később a doroszlói kegyhelyen is alkotott freskókat) munkáival díszítettük. Budiszaván a plébánia adaptálásával új konyhát, fürdőszobát és irodahelyiséget rendeztünk be. A tető javításának befejezésén már nem lehettem jelen, 1967-ben visszahelyeztek első munkahelyemre, Csantavérre. Az itt eltöltött 14 év alatt a rendkívül odaadó és tettrekész hívőkkel sok dolgot megcsináltunk. Felépítettük az új plébániát, a templomba Triesztből hozott fehér márványlapokból új oltár és felovasóálvány épült. Felújítottuk a betlehemet, a kézi harangozást elektromossal váltottuk fel, hogy csak néhány dolgot említsek. Csantavérről Doroszlóra való kinevezésem előtt három évvel minden évben 40–50 ember jött el velem a doroszlói Szűz Mária kegyhelyre, ahol 3-4 napon át dolgoztunk. Felépítettünk egy 30 méter hosszú és 6 méter széles fészert, hogy a zarándokoknak eső esetén legyen hol meghúzódniuk. Faragott kőből felépítettük a Lourdes-i barlangot, tető épült a Bajkútnál lévő Szűzanya szobra fölé. Malteroztunk, meszeltünk, festettünk, vezetékes vízzel ellátott új illemhelyeket létesítettünk, takarítottuk a környéket, hogy amikor majd Kisboldogasszony napjára jönnek a zarándokok, minden rendben legyen. Oromra is eljártam misézni, ahol új templomot is építettünk. Csantavérről motorkerékpárral jártam ki Oromra, figyelemmel kísértem a munkálatokat. Az új templom megáldására 1972. december 17-én került sor. Az ezüstmisémet 1981. július 2-án Csantavéren mutattam be.
     – Papi hivatása korábban is kötötte Doroszlóhoz, az itteni szolgálat pedig bizonyára különös fejezet az életében.
     – Huszonöt évi szolgálat után kerültem Doroszlóra 1981-ben, amikor ft. Fricz Ferenc esperesplébános megbetegedett, íme, itt vagyok 25 éve (egy újabb jubileum) a helybeli hívők lelkipásztoraként, egyben a Szűz Mária kegyhely őreként. A lelkipásztori teendők mellett a két templom és környékének rendezését sem hanyagoltam el. 1982-ben a falu központjában levő Szent Imre herceg templomba bevezettük a háromfázisú áramot, elkészült a szélfogó ajtó, a tetőzet alá új esőcsatorna került. A hívők helyi motívumokkal varrott oltárterítőkkel látták el a templomot. A következő évben megjavíttatuk az orgonát, sokak megrökönyödésére magam befestettem be a templom tornyát. 1983. május 23-án, pünkösd másnapján, a Szentkútnál volt a mise, amikor szomorú hírt kaptunk, hogy elhunyt msgr. Fricz Ferenc esperesplébános, aki több mint 4 évtizeden át volt Isten szolgálójaként a doroszlói hívők odaadó lelkipásztora. A papság és hívők sokaságának részvételével másnap a doroszlói temetőben helyeztük örök nyugalomra...
     – A doroszlói zarándokhelyről való gondoskodás miben nyilvánult meg?
     – A Szentkútnál az első évben felszentelésre kerültek az új gyóntatók, a gyóntatófolyosón készült 28 ikon, Horváth Lajos becsei festőművész alkotásai, amelyek a hívők rendelése nyomán születtek. Az elkövetkező évben megerősítették a haranglábakat, aztán az úrnapi sátrakat gallyak helyett vászonból állították fel. A Szentkútnál a gyóntatófolyosó végén szobákat rendeztünk be, ahol a jeles ünnepekre érkező vendégpapok pihenhetnek. 1985-ben a plébánián fürdőszoba épült, a harangozást villamosítottuk, tataroztunk segítőmmel, Turkál Pista bácsival. A munka közben sajnos súlyos balesetet szenvedtem, leestem a létráról, mindkét kezem eltörött, a következő évben meg a jeges úton megcsúszott a kerékpárom, leestem, és törött forgóval negyven napig voltam kórházban... Műforgóval kellett folytatni az életet. Azért nem adtam fel, a hívők segítségével megvettünk egy a Szentkút mellett lévő házat a hozzá tartozó gyümölcsössel. A korszerűsített épület szobái a vendégpapok pihenésére szolgálnak. Az 1980-as évek végétől Horváth Lajos festőművész alkotásaihoz hasonlóan a szerbmiliticsi Miodrag Ivanovic-Mikica készít újabb ikonokat és rekonstruálja a korábban készülteket. 2002-ben a magunk részéről is hozzájárultunk a falu újratelepítése 250. évfordulójának megünnepléséhez. A Szentkút udvarán egy újabb, födémmel ellátott pihenőhely létesült, és tető alá került a Szent Antal szobor is. 2003-ban a Szent Imre herceg templom építésének 200 éves évfordulója alkalmából meszeltünk, festettünk, csinosítottuk templomunkat és környékét. Így ment ez évről évre.
     – A munkában kikre támaszkodott?
     – A helybeli hívők mellett a munkálatokban sokat segítettek a csantavériek. Az utóbbi évtizedekben ft. Brasnyó Ferenc kishegyesi plébános vezetésével kishegyesi, topolyai és oromi hívők jönnek segíteni a templom és környéke rendezésében. A társadalmi szervezetekkel is igyekeztem együttműködni. A helyi kultúregyesület vegyes kórusa számos alkalommal lépett fel a Szentkútnál, s adott elő alkalmi műsort. Az önkéntes tűzoltótestület tagsága húsvétkor díszőrséget áll Krisztus koporsójánál, Szent Flóriánnak, a tűzoltóság védőszentjének szobrát a templomkertben állították fel, s itt tartunk évente koszorúzási ünnepséget. 1992-ben a Szentkútnál tartott férfibúcsú alkalmával Raj Rozáliának, a Vajdasági Magyar Folkrólközpont titkárának szervezésében népművészeti kiállítást rendeztünk, amelyet a falunkban élő és alkotó Herceg János akadémikus író méltatott és nyitott meg.
     – A doroszlói Szűz Mária kegyhely e régió egyik leglátogatottabb szentélye.
     – Így van! Gyermekoromban a szüleimmel, a Gombos–Doroszló országúton, gyalogosan zarándokoltunk ide. Az utóbbi évtizedekben szeptember 7-én és 8-án, a Szűzanya születése napján mintegy 10 ezer hívő zarándokol erre a helyre. A búcsújárás az 1970-es években élénkült fel. A Szentkút kegyhellyé válásáról az 1807 óta vezetett napló tanúskodik. A feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy a Mosztonga patak mellett emlékezetet meghaladó idő óta van egy kutacska, amelyet Bajkútnak neveznek Bács megyének 1382-ben keletkezett okmányai. A kút közelében épületromok is láthatók, amelyek egy nagy kolostornak és templomnak a nyomát mutatják. Ide zarándokoltak a csapástól sújtottak tömegei: a betegek itt találtak gyógyulást, a szomorúak vigasztalást, a bűnösök megbocsájtást. A török idők borzalmas háborúi idején azonban kiveszett a jámborság és a kegyhely iránti tisztelet. 1792-től újra felélénkül a zarándokolás, vagyis a búcsújárás. Ebben az esztendőben egy gombosi vak fiatalember, Zablóczky János, miután az álmában megjelenő Szűz Mária meghagyta neki, az édesanyjával elzarándokolt a doroszlói Bajkúthoz. Buzgó imája és fohászkodása közepette, miután harmadszor is megmosta a szemét, fölsikoltva kiáltott édesanyjának: „Ó, édesdanyám, de régen nem láthattam kendet, de most újra látom, hála legyen az Istennek és a Boldogságos Szűznek!” E gyógyulásnak híre gyorsan elterjedt a környéken, a Bajkutat mind gyakrabban kezdik látogatni. S nemcsak vidékünkről és Kisboldogasszony napján, hanem év közben is jönnek a zarándokok Németországból, Ausztriából és Magyarországról. 1792-től napjainkig 80-nál is több gyógyulás van feljegyezve.
     – Napjaink bajaira hogyan kérjünk segítséget ezen a szent helyen?
     – A választ a Szűzanya időnkénti megjelenéseiben adja meg, amikor rendszerint figyelmeztet: Imádkozzatok és engesztelődjetek szüntelenül. Sok bűn van az országban. Ó, mily nagy a bánatom! Családok élnek szétziláltan, mintha lelkük sem volna. A szeretetlángommal felmelegítem a családi tűzhelyeket, összetartom a szétszórt családokat, rajtatok áll, hogy ez a láng kigyulladjon. Imádságos lélekkel könyörögjetek, hogy Szent Fiam kezét a büntetéstől közös erővel visszatartsátok.
     – Ebből következik, hogy Isten előtt hajoljunk meg, s legyünk bűnbánók, mert csak így tisztulhatunk meg. A bűnbánatot vezekléssel érhetjük el. Aki látja a bűnt, az megérti, hogy Kapisztrán János – Hunyadi János jobbkeze, a nápolyi törvényszék hajdani elnöke, majd 26 éves korában Perugia kormányzója – elszakadva a világtól a ferences kolostor ajtaján kopogtat. És amikor a házfőnök csak azzal a föltétellel veszi fel, hogy papírsüveget tesz a fejére, ráírja élete bűneit, és visszafelé szamárháton ülve végigmegy azon a városon, amelynek azelőtt kormányzója volt..., ezt is meg tudja tenni! A bűn feloldozását vezekeléssel kell elérni, ami tulajdonképpen kárpótlás a bűnökért. A vezekelésnek gyógyító formája is van. A bűnt csak Isten tudja megbocsájtani. A bánat csak akkor nyeri el teljes erejét, ha az ember a bánatélményben a bűnbocsánatot is átéli, hiszen ezáltal jön létre a kibékülés. A bűn megvallása és felismerése fontos tényező. A szentgyónás utáni bűnbánat gyakorlása történhet önkéntes vezekléssel, amikor szenvedéssel, imádsággal szeretnénk lemosni lelkünkről a hálátlanságot, a szeretetlenséget. Ez lehet egyéni vagy közösségben végzett vezeklés. Legtöbben Jézus példájára indultak el a bűnbánó életre, lemondtak vagyonukról, mentek a betegeket és a szegényeket ápolni... /Például egy Konrád nevezetű megbilincseltette magát. Életét és bűneit egy papírra írta, s azt kezébe vive járta a szentek sírjait. Így jutott el Magyarországra akkor, amikor Szent Imre – Szent István fia – meghalt. Amikor imádkozni készült Szent István sírjánál, intést kapott álmában, hogy Szent Imre sírjánál imádkozzék. Akkor lehullottak kezeiről a bilincsek, és az írásos lap elhomályosodott. Más szentek bűnbánata és vezeklése például megállította a pestis dühöngését. Serkent bennünket az Úr Jézus kinyilatkoztatása, melyet mai látnokoknak mond: „Bűneid bánata teszi ily széppé lelkedet, és mindazokét, kik bűneik igaz bánatával közelednek Felém.” A doroszlói Szűz Mária kegyhelyen, a Szentkútnál végzett munkálatok, amit a helybeliek mellett sok-sok vidékről érkező hívő tett meg, ugyancsak bűnbánatnak – vezeklésnek számított és számőt a jövőben is. Teljes búcsút az nyerhet, aki viseli az élet terheit, s egy fohásszal mindezt Istennek felajánlja. Aki segíti a rászorulókat, lemond a számára megengedett és különösen kedves dolgokról, s nyíltan megvallja hitét mások előtt... Az eltelt fél évszázad idején mindig is hangoztattam, most is mondom, s fogom is mondani: tegyük össze a kezünket, imádkozzunk, s kérjük a Jó Istenünket, tartson meg bennünket a hitben, a szeretetben, az egymás iránti tiszteletben, megbecsülésében. És ne feledjük: A szentmisén való részvétel lelki életünk meghatározó eleme! Bibliai gyökerek táplálják a „terebályes fát”, melynek lombja lelkünknek hűvöst ád, gyümölcse pedig táplálékul szolgál.

DAUTBEGOVICS Zoltán