Felháborított a nyugdíjasok kérése

Dr. Marija Matarić orvosnő nyilatkozata

A doroszlói rokkantnyugdíjasok közelmúltban megtartott évi közgyűlésén többek között az orvosi ellátás is napirenden szerepelt. A tagság kifogásolja, hogy mivel a faluban már huzamosabb ideje a Zomborból kijáró orvos fogadja és látja el a betegeket, a munkaideje lejárta után nincs olyan, aki a napnak más időszakában kórházi beutalót írhat ki a rászorulónak.


A beteget előbb a zombori Zöld Keresztbe kell szállítani, ez nem kis időveszteséggel jár, és a beteg állapotának további romlásához vezethet. A nyugdíjasszervezet kérelemmel fordul a zombori Radivoj Simonović Egészségügyi Központ igazgatóságához, gondoskodjon a helyzet mielőbbi rendezéséről.
A felvetett kérdés felháborodást keltett a helyi egészségház dolgozói körében.
- Már hogy ne lennék felháborodva!? A nővérekkel karöltve a lelkünket is kitesszük a betegek gyógyításáért, s akkor a nyugdíjasoknak miért kell a hátunk mögött intézkedniük? - mondja a rendelőjében szívélyesen fogadó dr. Marija Matarić orvosnő. Többek között még elmondta: - Sok minden nincs rendjén az egészségügyben, globális a probléma. Mint tudhatja, a hónapnak minden első, harmadik és ötödik szombatján, s ha kell, vasárnaponként is kijövök ügyeleteskedni, mert az orvosi etika, a lelkiismeretem nem engedi meg, hogy a penicillininjekciót kapott páciens orvosi felügyelet nélkül maradjon. A túlóráért nem kapok semmit. Sőt megkérdik: „Mit csináltál ennyi ideig Doroszlón?” A kórházi beutalót az idevágó egészségügyi rendelkezések szerint (s ez nem a zombori központ által meghozott törvény) csakis orvos írhatja ki. A mentőszolgálat sajnos csak egy autóval rendelkezik, így nem elégítheti ki mindig az igényeket. Tudtommal, hála Istennek, még senki sem volt olyan helyzetben, hogy amiatt romlott volna az egészségi állapota, mert a beutalót a zombori Zöld Keresztben kapta meg.
- Mondom, mi mindent megteszünk a beteg gyógyítása érdekében. Ezzel szemben velünk, egészségügyiekkel, az egészségházzal, annak műszaki felszerelésével vajmi kevesen törődnek. Itt van például az egészségház épülete. Nyolc éve nem meszelték, nem is festették. A nyugdíjasok gondolnak-e erre, s ha igen, akkor miért nem szervezkednek ennek a problémának az orvoslásában? - A helyi közösség más helyi közösségekhez hasonlóan, mint például a gádori, miért nem nyújt segítséget? Egy telefonkészüléket és egy vérnyomásmérőt kértünk, nem kaptuk meg. A saját pénzünkön vettük meg. A nővérekkel karöltve kiszámítottuk, mennyibe kerülne a tatarozás, meszelés, mázolás. Közöljük a mesterekkel, majd meglátjuk, lesz-e vállalkozó a munkálatokra. Nem tudom, milyen eredménnyel járunk, sajnos nekem úgy tűnik, mindenki a saját érdekeit helyezi előtérbe, velünk egészségügyiekkel vajmi keveset törődnek - mondta dr. Marija Matarić orvosnő.
DAUTBEGOVICS Zoltán

Magyar Szóban (2006.04.03)