MESTERSÉGEK NYOMÁBAN
A szakma utolsó
képviselője
Beszélgetés a doroszlói Sztipity András
juhásszal
A 60-as évek derekán is még mintegy 10-15 juhász terelgette,
legeltette nyáját a doroszlói határban. Napjainkban a 65 éves Sztipity András
a szakma utolsó képviselője.
* Miért hagytak fel az emberek a juhászkodással, talán nem
kifizetődő vele foglalkozni? - kérdezem a korát meghazudtoló, fiatalos
lendülettel tevékenykedő, a tisztességes munkában megőszült Sztipity András
doroszlói juhásztól.
- Azt, hogy nem kifizetődő, nem mondanám, de hogy nem egy könnyű
munka, az biztos. Az ember télen-nyáron, ősszel és tavasszal ki van téve az
időjárás szeszélyeinek, de azért van jó oldala is, s ha újra kellene kezdenem
az életet, megint csak a juhászatot választanám.
* Miért?
- Nálunk a juhászat családi hagyomány. Az apám öregapja is juhász
volt, apámék hárman voltak testvérek, ők is a juhok őrzése mellett döntöttek.
Én tizenkét éves koromban kerültem el az Apatinban juhászkodó nagybátyámhoz,
és nála bojtárkodtam 8 évig. A sorkatonaság letöltése után Szilágyin
juhászkodtam 4 évig, majd 1961-ben Doroszlóra kerültem. Közben megnősültem,
három családom van, a feleségem meghalt, özvegy vagyok.
* A tél elmúltával mikor hajtják ki a legelőre a birkákat?
- Április elsején hajtok ki, és november végéig vagyok az otthontól
távol.
* Hány jószágból áll a nyáj?
- Az idén a 40 tulajdonosnak 550 birkája mellett nekem is volt 150,
tehát 700 darabból, de akadtak olyan esztendők is, amikor 1500-1700 létszámból
állt. A doroszlóiak (és szerbmiliticsiek meg a szontai gazdák, mert onnan is
vannak jószágok) cigaja és merinó keveréket tenyésztenek, ugyanis ez a fajta
tűri legjobban az időjárási viszonyokat.
* Legelő van elegendő?
- Van, a víz a kevés. A tanyák eltűnésével a kutak többségét is
betemették, így a nagyhatárban hiába a finom legelő, ha nincs ivóvíz. A
Mosztonga helyén kiásott Duna-Tisza-Duna-csatorna mentén az idén telepítettek
új fákat, úgyhogy 10 évig ott is szünetel a legeltetés, itatni azonban lehet.
1965-ben, a falutól két-három kilométerre az erdőszélén vettem néhány hold
földet tanyával, és a téli időszak kivételével a faluban levő házam udvarában,
illetve épített akolban tartom a jószágot.
* Csak az erdőben legeltet?
- Nem csak ott. A puszta határrészen és a csatorna parton. Az aratás
idején a tarlókon, kukoricatöréskor a "komposokon". Ilyenkor nagyon oda kell
figyelni, nehogy bezabáljon a jószág. Amíg rá nem szokik az új eledelre,
felfújódhat tőle. Aztán meg más bajok is vannak a jószággal. Előfordul a tüdő-
és csuklógyulladás, ezért a megfelelő gyógyszerek mindig velem vannak. Igaz,
hogy drága, de megéri, egy-két injekció és megoldódik a baj. A Vetiol és az
Ektanol a a rühesség gyógyítására szolgál. A sántaságot Formalinnal kezeljük.
* Feji-e a birkákat?
- Fejni fejek, túrót azonban nem készítek, eladom a tejet. A fejés
fárasztó munka, reggel háromkor ,,auf", s bizony én sem vagyok már fiatal.
Azelőtt elég volt két-három órai alvás, most a duplája is kevés, hogy pihenten
ébredjek.
* A gyapjúnak jó ára van?
- Má' hunnan! Még a nyírás költsége sem térül meg. Annak idején a
120 birka gyapjújáért vettem a fiamnak egy Tomos motorbiciklit és még egy
szamarat is, az idén a 120 birkáról lenyírt gyapjúért egy birkát se kaphattam.
20-30 évvel ezelőtt a nyírás egyfajta ünnepséget jelentett. A családjaikkal
eljöttek a gazdák is, a munka befejeztével elkészült a bográcsos
báránypaprikás, utána jó házi bor, s bizony sokszor dalra fakadt a társaság,
még a zeneszó sem maradt el. Nem volt olyan szombat, hogy a juhászok ne jöttek
volna össze, egyszer az egyiknél, aztán a másiknál és ne főztünk volna
báránypaprikást. A tábortűz mellett ettünk-ittunk, a megmaradt ételből finom
kocsonyát reggeliztünk. Ennek vége! De azért most sem maradunk báránypaprikás
nélkül. Az utóbbi években a lakodalmakba (sajnos abból is egyre kevesebb van)
és más jellegzetes eseményekre hívnak főzni. Örömmel is megyek - mondta
befejezésül Sztipity András doroszlói juhász.
DAUTBEGOVICS Zoltán
1998 Tipp-Topp System, Ltd., Subotica -