Betlehemes találkozó Moholon
Mind többen kutatják fel helyi szokásaikat
Az advent kezdetét is köszöntve, szombaton tartották meg Moholon a betlehemes csoportok hagyományos találkozóját, sorrendben az ötödiket. Soha még ennyien nem voltak, mint az idén: a vendéglátók mellett adai, bajmoki, debelyacsai, doroszlói, erzsébetlaki, horgosi, maradéki, oromi, péterrévei, szenttamási, ürményházi, verseci, vlajkováci és zentai csoportok léptek fel.
– Amikor megboldogult Danyi László atyával 1993-ban megálmodtuk ezt a találkozót – meséli Miklós Ilona főszervező -, az volt az elképzelésünk, hogy lehetőséget adunk egymás betlehemes szokásainak a megismerésére, s egyúttal felújítjuk, életben tartjuk, a jövőben is ápoljuk ezeket. A kilencvenes évek elején, amikor sokan könnyen elhagyták az otthonaikat, úgy gondoltuk, maga a betlehemes történet, a kis Jézus születésének örömhíre is erőt és hitet adhat az embereknek. Az évek során bevontunk néprajzosokat, szakembereket, hogy segítsék a munkát, amit kezdetben jórészt tanítók, hitoktatók végeztek. Ennek köszönhetően évről-évre mind többen kutatják fel a régi, hagyományos betlehemező anyagot és hozzák el erre a találkozóra. Igazolni látjuk az elképzelésünk helyességét, hiszen évről évre mind többen vagyunk, s már nemcsak betlehemes játékot láthatunk, hanem a karácsonyi ünnepkör egyéb szokásait, az angyali vígasságot, a karácsonyi kántálást, a névnapköszöntőket, a doroszlói „háromkirálozást”, vagy a Tisza menti „háromkirály-járást” – a hagyomány él, nagy örömünkre!
A találkozón fellépők bemutatkozását Bodor Anikó, dr. Burány Béla és dr. Papp György kísérte figyelemmel. Nem a rangsorolás volt a feladatuk, hiszen nem vetélkedőről van szó, de hasznos észrevételeikkel, tanácsaikkal nagy segítségére voltak a csoportok felkészítőinek, a helyi hagyományok begyűjtőinek.
– Különös időket élünk, hiszen ezekben a hónapokban vezették be az iskolákba a hitoktatást – mondja dr. Papp György, a szakbizottság elnöke –, tehát azt mondhatnánk, hogy eljött az az idő, amelyet a betlehemes életkörülmények szempontjából megálmodtunk. De vajon az eljött „ígéretidő” mit talált a betlehemes játékban? Sajnos, azt kell mondjuk, hogy néhány kivétellel elszakadtak az eredeti gyökerek. Néhány közösséget láttunk csak itt, amelyekről azt mondhatnánk, hogy gyermekkorukban, ezelőtt ötven évvel rendszeresen járták a betlehemesek útját, és most eljöttek a színpadra – a többi helyen úgynevezett folklorizmusról van szó, ahol a már megszakadt hagyományt újra kell teremteni. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a nyolc év sikersorozat volt, s most egy területi és műfaji gazdagodásnak lehetünk tanúi. Egyre több, eddig ilyen tekintetben ismeretlen közösség hallatja szavát, hiszen néhány éve nem is tudtuk, hogy van verseci eredeti játék, itt vannak a maradéki garidósok, láthattuk a temesvajkóciak gyönyörű játékát is, és megjelentek az erzsébetlakiak is. Örvendetes a létszámgyarapodás is, hogy némelyik közösségből, például a doroszlóiból öt-hat csoport is eljött, húsz-harminc gyermeket is mozgósítva. A műfaj is gazdagodik: az eredeti betlehemes játék mellett megjelenik a háromkirályozás, ami valójában vízkereszt-játék, megjelenik a karácsonyi kántálás, angyali vígasság, kóringyálás is. Ezek nem dramatikus játékok, de hozzátartoznak a karácsonyi szokásokhoz. – Láttunk egy kecskézést is, ami református játék – folytatja dr. Papp György. – Ez is érdekes különben, hogy az eredeti katolikus hagyományok mellé néhány református közösség is fölzárkózott, amelyekre ez egyébként különösebben nem jellemző. Ami a betlehemes játékok fajtáját illeti, látjuk, hogy az eredeti pásztorjáték mellett jön a katonás játék, amelynek az egyik szereplője, ugye, a katona, s én még külön örültem a betyár megjelenésének is. Hiányzik még néhány kategória, azt még meg kell keresnünk. Ez elsősorban a székelykeveieknek a szentcsalád-járása, ami egy nagyon komoly játék, azután hiányzik az álarcos és a bábtáncoltató betlehemes is. Az álarcos betlehemezés azelőtt megvolt Muzslyán, csak fel kellene kutatni. Van ugyanis egy fényképem a muzslyai álarcos betlehemesekről a húszas évekből, tehát akkor még létezett ez a szokás. Bábtáncoltatók viszont voltak itt Moholon két évvel ezelőtt, most valamiért távol maradtak.
Ami a kellékeket illeti, a verseciekét kell kiemelni, mert azt a hagyományt elevenítették fel, hogy régen minden betlehemes csoport a saját templomukat mintázta le, ezt a hagyományt is vissza kellene hozni. A fellépéseken gyönyörű énekek kerültek elő, nagyon érdekesek a nyelvjárási és a régies, archaikus szövegek. Voltak, aki a saját nyelvjárásukat hozták, mint a „doroszlajiak”, bár látszott a gyerekeken, hogy nem az élő nyelvük már, mert minduntalan megbotlott a nyelvük, amikor „úgy” kellett mondani. Egészében véve, minden csoportot meg kell dícsérnünk a komoly felkészülésért.
KARTAG Nándor