Hímzők, szövők, csipkeverők
A budapesti Hagyományok Háza szervezésében 42 textiles járt Doroszlón és
Gomboson
A budapesti Hagyományok Háza szervezésében a hétvégén 42 főből álló, hímzéssel,
nemezeléssel, kivarrással, slingeléssel, szőttessel és más nemű textíliával
foglalkozó csoport látogatott el Doroszlóra, Gombosra és Kupuszinára, ahol a
doroszlói Tájház, illetve a Vajdasági Magyar Folklórközpont vendégeiként
megismerkedhettek a helyi néprajzi szokásokkal, hagyományokkal. A vendégeket
köszöntve Raj Rozália és Nagy István néprajzosok, illetve Holló Róbert, a helyi
közöség elnöke, többek között reményüket fejezték ki, hogy az ilyen és hasonló
találkozások gyümölcsözőek lesznek a jövőben is. A két nap folyamán többek
között ellátogattak a Samu Katalin-féle tisztaszobába, amit Kati néni halála óta
a lánya Bártol Julianna tart fenn, de voltak Gomboson és Kupuszinán is, ahol
ugyancsak a néprajzi dolgokat tekintették meg.
--
A budapesti Hagyományok Háza Népműhelyének munkatársaként szerveztem ezt a
látogatást -- mondta Varga Jolán etnográfus, a csoport vezetője. -- A 42 főnyi
csoport az ország minden részéből, a román határrésztől az ország nyugati
határáig állt össze, azzal a céllal, hogy Doroszlóra látogasson, és
megismerkedjen a helyi, és a környék hagyományával. A jelenlevők mind
textilesek: hímzők, szövők, nemezelők, csipkeverők, tehát textíliával
foglalkoznak. Itt elsősorban a fehér hímzések a számottevőek, azaz kiemelkedőek.
Az országban nincs még egy ilyen régió, mint ez a környék, ahol ilyen gazdag
lenne a fehérhímzés hagyománya. Ismerjük Doroszló és Gombos gyönyörű viseletét.
Családoknál vagyunk elszállásolva, mindenki a legjobb véleménnyel van a
fogadtatásról, a doroszlóiak vengészeretetéről.
--
Köszönet a Hagyományok Háza és az itteni szervezőknek, hogy megszervezték ezt a
kirándulást -- mondta Papp Lászlóné, a szövés és a népművészet mestere, aki
Debrecenből érkezett. -- Nagyon sok mindent láttunk, olyant is, ami talán
újdonság volt. Sok kedves emberrel találkoztunk.
Hornyák Istvánné tanítónő Szerencs melletti kis falucskából jött, csipkékkel
foglalkozik.
--
Csodálatos és elbűvölő -- nyilatkozta Hornyák Istvánné, aki a csipkekészítés
mestere -- olyan, mintha otthon lettem volna. A fogadtatás, az emberek
kedvessége valóban meglepett. Gomboson ugyanazt a fehércsipkést találtam a
párnán, ami az én nagymamámnak van a párnáján.
Maki Erzsébet a budapesti Iparművészeti Egyetem tanáraként a szövő szakterület
kultúrájának szinte minden részét felkutatta.
--
Én igazán mondhatom, hogy egy kicsit hazajöttem, mert én Topolyán születtem. A
háború (1945) után mentünk el, most már egészen pestinek érzem magam, de mindig
szívesen gondolok vissza az itt töltött gyermekévekre. A gombosi templomban
tartott ünnepség, az ünneplőbe öltözött lányok és menyecskék, a műsor könnyeket
csalt a szemembe, nagyon sok mindenre emlékeztetett.
Küllő Viktória, a zalaegerszegi Népművészeti Egyesület mesterével Kis Rajzinger
Annával érkezett Doroszlóra.
--
Amit láttunk csodálatos és gyönyörű volt. Ha lesz rá alkalom, újra eljövünk --
mondták.
László Gyöngyvér Budapesten él és tanítja, oktatja a gyerekeket, mint mondotta
az iskolai program mellett a néprajzra is.
--
Minden helyen úgy járok, hogy a látottakat tovább tudjam adni a gyerekeknek.
Megható volt a gombosi vendéglátás és Doroszlón is nagyon jól éreztük magunkat.
Szívesen jönnék a gyerekekkel is, hogy lássák, másutt nem adott a magyarság,
hanem azért meg kell küzdeni. Így talán odahaza is többre tudják becsülni a
magyarságukat.
DAUTBEGOVICS Zoltán
A doroszlói kézimunka messzeföldön híres
MSzo, 2002.10.02.