Hímzők, szövők, csipkeverők

A budapesti Hagyományok Háza szervezésében 42 textiles járt Doroszlón és Gomboson

             A budapesti Hagyományok Háza szervezésében a hétvégén 42 főből álló, hímzéssel, nemezeléssel, kivarrással, slingeléssel, szőttessel és más nemű textíliával foglalkozó csoport látogatott el Doroszlóra, Gombosra és Kupuszinára, ahol a doroszlói Tájház, illetve a Vajdasági Magyar Folklórközpont vendégeiként megismerkedhettek a helyi néprajzi szokásokkal, hagyományokkal. A vendégeket köszöntve Raj Rozália és Nagy István néprajzosok, illetve Holló Róbert, a helyi közöség elnöke, többek között reményüket fejezték ki, hogy az ilyen és hasonló találkozások gyümölcsözőek lesznek a jövőben is. A két nap folyamán többek között ellátogattak a Samu Katalin-féle tisztaszobába, amit Kati néni halála óta a lánya Bártol Julianna tart fenn, de voltak Gomboson és Kupuszinán is, ahol ugyancsak a néprajzi dolgokat tekintették meg.
             -- A budapesti Hagyományok Háza Népműhelyének munkatársaként szerveztem ezt a látogatást -- mondta Varga Jolán etnográfus, a csoport vezetője. -- A 42 főnyi csoport az ország minden részéből, a román határrésztől az ország nyugati határáig állt össze, azzal a céllal, hogy Doroszlóra látogasson, és megismerkedjen a helyi, és a környék hagyományával. A jelenlevők mind textilesek: hímzők, szövők, nemezelők, csipkeverők, tehát textíliával foglalkoznak. Itt elsősorban a fehér hímzések a számottevőek, azaz kiemelkedőek. Az országban nincs még egy ilyen régió, mint ez a környék, ahol ilyen gazdag lenne a fehérhímzés hagyománya. Ismerjük Doroszló és Gombos gyönyörű viseletét. Családoknál vagyunk elszállásolva, mindenki a legjobb véleménnyel van a fogadtatásról, a doroszlóiak vengészeretetéről.
             -- Köszönet a Hagyományok Háza és az itteni szervezőknek, hogy megszervezték ezt a kirándulást -- mondta Papp Lászlóné, a szövés és a népművészet mestere, aki Debrecenből érkezett. -- Nagyon sok mindent láttunk, olyant is, ami talán újdonság volt. Sok kedves emberrel találkoztunk.
             Hornyák Istvánné tanítónő Szerencs melletti kis falucskából jött, csipkékkel foglalkozik.
             -- Csodálatos és elbűvölő -- nyilatkozta Hornyák Istvánné, aki a csipkekészítés mestere -- olyan, mintha otthon lettem volna. A fogadtatás, az emberek kedvessége valóban meglepett. Gomboson ugyanazt a fehércsipkést találtam a párnán, ami az én nagymamámnak van a párnáján.
             Maki Erzsébet a budapesti Iparművészeti Egyetem tanáraként a szövő szakterület kultúrájának szinte minden részét felkutatta.
             -- Én igazán mondhatom, hogy egy kicsit hazajöttem, mert én Topolyán születtem. A háború (1945) után mentünk el, most már egészen pestinek érzem magam, de mindig szívesen gondolok vissza az itt töltött gyermekévekre. A gombosi templomban tartott ünnepség, az ünneplőbe öltözött lányok és menyecskék, a műsor könnyeket csalt a szemembe, nagyon sok mindenre emlékeztetett.
             Küllő Viktória, a zalaegerszegi Népművészeti Egyesület mesterével Kis Rajzinger Annával érkezett Doroszlóra.
             -- Amit láttunk csodálatos és gyönyörű volt. Ha lesz rá alkalom, újra eljövünk -- mondták.
             László Gyöngyvér Budapesten él és tanítja, oktatja a gyerekeket, mint mondotta az iskolai program mellett a néprajzra is.
             -- Minden helyen úgy járok, hogy a látottakat tovább tudjam adni a gyerekeknek. Megható volt a gombosi vendéglátás és Doroszlón is nagyon jól éreztük magunkat. Szívesen jönnék a gyerekekkel is, hogy lássák, másutt nem adott a magyarság, hanem azért meg kell küzdeni. Így talán odahaza is többre tudják becsülni a magyarságukat.

DAUTBEGOVICS Zoltán

A doroszlói kézimunka messzeföldön híres

MSzo, 2002.10.02.