Dátum : 2001.09.07. Idopont 20:30	Adó : Kossuth	Műsor : Határok nélkül
Mv.: - Ma Gombos után a másik nyugat-bácskai hagyományőrző faluba Doroszlóra látogatunk el. Vándorló szülőföld - Doroszló Doroszló nyugat-bácskai falu, amely Zombortól mintegy 20 kilóméterre fekszik. A magisztrális út mellett, amelyik Zomborból éjvidékre vezet. A szomszédai északon Sztapár, délen Gombos, magyar település. Keleten Szilberek, vagyis Baski Brestavac. Nyugaton Szonta vagy Szont, Sokácfalu. Szilberek korábban német falu volt most kolinista vagyis teljesen szerb falu. Sztapár többnyire őslakosokból álló szerb falu. Mv.: - Kovács Endre nyugalmazott mezőgazdasági mérnök, helytörténész. Kovács Endre: - Doroszlót 1752-ben telepítették újra a történelmi Magyarország 28 vármegyéjének 107 vagy 110 településéről. A legtöbben Tolna megye 21, Bács megye 16, Somogy megye 11, Baranya megye 9, Pest megye 8, Pozsony megye 7 helyiségéből és még sorolhatnánk. A falut háromszor próbálták betelepíteni. Mivelhogy nem járt sikerrel, harmadszorra Dormán Pál telepítési biztost bízták meg az újratelepítéssel aki 150 magyar vagy tót, mindenképpen katolikus vagy pápista lakossal telepítette újra a falut. Doroszlót 1313-ban említik először az okiratok, amikor is a településnek már plebániája volt, István nevű papja és az adatokat a pápai dézsmának vagy a tizedlajstromoknak köszönhetjük. Az első telepesek akik állítólag favágóként jelentek meg a térségben. Az ő nevük legrégebben szerepel. Ezek között mindenképpen a Király név. 1992-ben a leggyakoribb családnév a Diósi volt, utána Kovács, aztán a Nagy, Varga, Király, Kocsis, Gellér, Papp, Samu, Tallósi, Zámbó, Mészáros, Horváth, Szabó és a szlávok közül a Kokotovity a 12. helyen van. A » Doroszló « helynév egy mezőgazdasági saraboló, gyomírtó eszköznek a nevéből kapta a nevét, a Magyar Értelmező Szótár szerint a » doroszló «, daraszoló az egy gyomírtó eszköz. 1740-ből százramazó pecsét is bizonyítja, amelyen valamilyen szent van, egy csoroszlya és a maga a daraszoló, » doroszló « nem kapa, hanem nyeső szerű eszköz lehetett, amelyet a kapától eltérően nem előrefele dolgoztak fele, hanem hátrafelé haladva és saraboltak vagy horoltak. » Doroszló « lakosainak a száma az 1750-es évektől az 1890-es évig gyarapodott, majd a legutóbbi '91-es népszámlálásig folyton apadt. A legkisebb lélekszám 1750-ben 960 volt, a legtöbb 2911 1890-ben volt. Az első világháborúban 28-an haltak hősi halált és az első világháború végeztével először történt meg, hogy a doroszlóiak kisebbségi sorba kerültek. Ez azt jelentette a számukra, hogy a hivatalos nyelv a szerb volt. Akinek nem teljesen magyar volt a neve azt szerb iskolába kényszerítették. Az inséges évekre jellemző, hogy nagyon sokan vándorbotot vettek a kezükb és Brazíliába vándoroltak. A brzalíliai kivándorlásnak az emlékét Brazíliának nevezett határrész is megörökítette. Az alábbi daltöredék is. Sokan örökre ott maradtak, de vannak családok akik visszatértek, vannak olyanok is akik ott születtek aztán itt Doroszlón élték le az életüket. Az amerikába vándoroltakkal sokáig fönnmaradt a kapcsolat. Amikor az itteni halottat búcsúztatták akkor mindíg a kántor megemlékezett azokról is akik ott Amerikában messzeföldön mint családtagok éltek. A kisebbségi sors sokkszerűen hidegzuhanyként érintette az embereket, de aztán hamarosan kezdtek észheztérni az öntudatuk vagy az identitásuk kezdett a felszínre jönni. Trianon után rendkívül növelték aktivitásukat a külöféle szervezkedések, szervezetek mint például a Kereskedő és Iparoskör, féli írástudó mesterek, kisiparosok szerveztek színielőadásokat, szervezték a csősztáncot vagy gyöngyös bokrétát, szüreti bálokat. Mv.: - A doroszlaiak, mert hogy Doroszlón így mondják, hogy a doroszlaiak, ma mennyire tudják, hogy Hermann Ottó a nagy magyar természettudós egyik fontos munkáját pontosan itt, Doroszlón írta meg a pókokról. Kovács Endre: - Doroszlón kincstári erdőigazgatóság létezett, amelynek a vezetője, főerdésze Skultéti Nátán volt, Hermann Ottónak a sógora. Ennek köszönhetjük, hogy Hermann Ottó több évet itt töltött. Az emberek garabonciásnak hitték és egy alakommal majdnem agyonverték vasvillával, mert a természettudós a lepkék után szaladt és hálójával fogdosta. Doroszlón írta a világhírű pókfaunáját. Másrészről neki köszönhetjük, hogy leírta a doroszlói dögvarsát amiről tudjuk, hogy nemcsak doroszlói, de mégis doroszlói azáltal, hogy itt írta le, meg a doroszlói csukavarsát. Leírta, megfigyelte, hogy a doroszlói szigonyos hogyan les halja. A mocsár sűrű vizében ami tele volt nőve különféle vizi növényekkel békalencsével és ott a fölbukkanó nagy halakat hogyan ejtette el a szigonyával. Hermann Ottónak köszönhetjük az első könyveket a doroszlói Népkönyvtár megalakítását. Ő Apatinban is ipari kiállítást rendezett. Hogyan él tovább Hermann Ottó a nép tudatában? Abból is kitünik, létesült egy Hermann Ottó Természetbarát Egyesület Doroszlón. Mv.: - Külön történet » Doroszló « és Sztapár összefogása az impériumváltások idején amikor az egyik falu mentette a másikat amikor arra szükség volt. Kovács Endre: - A szájhagyomány szerint amikor 1849-ben a hadiszerencse a magyaroknak kedvezett, akkor Kiss Ernő a csapatával a mai sztapári csárdánál a Prigrevica Szentiván felé elágazó út tájékán táborozott azzal a szándékkal, hogy az ellenség oldalán harcoló sztapáriakat, vagyis a falujukat teljesen megsemmisítik a hír gyorsan terjedt és amikor a doroszlói bíró Komáromi József meghallotta, hogy a tábornok elpusztítani akarja Sztapárt haladék nélkül küldöttséget vezetett a tábornok elé és a szomszédaik a szerb barátaik életéért esedeznek és ne pusztítsa el őket. A tábornok hajthatatlannak mutatkozott, de a bíró lehajolt és megcsóklta a tábornok csizmáját. Ez nagyon megható lehetett, mert a tábornok elérzékenyült és fölrúgta az öreg komáromi bírót. Azt mondta, jól van öreg magyar, megkegyelmezek a szomszédaitoknak, de ezt a te utódaitok meg fogják bánni. A trianoni változás kisebbségi sorsba taszította a doroszlóiakat, meg hát a bácskai magyarságot. Akkor sztapáriak járultak a szerb katonaság elé, hogy mentsék Doroszlót és ez hagyománnyá kovácsolódott. Később, 1941-ben a doroszlóiak megint mentek a sztapáriakat menteni. A doroszlóiak szavatossága alapján a sztapáriakat nem érte bántódás a bevonuló magyar hadsereg részéről amikor a Délvidékről visszatért. A falutól a Duna déli irányban 11 kilóméterre van. Azonban a falu életének a meghatározó vízfelülete a Mosztonggal, a régi nevén az Uz-folyam volt, amely ölelésében tartotta a falut. Nádtengerével, a madaraknak nyújtott búvóhelyet. A Mosztongát 1956. és 1958. között kotorták ki, építették meg helyén a Duna-Tisza nagy csatornát, tehát a Mosztong az teljesen eltünt, vele a fedőnád is és ennek következtében már nincs is nádas ház a faluban. A nádat nádvágók termelték, kivágták és nádazó kismesterség élt a faluban, ne mondjam, évszázadokon keresztül, amely szintén teljesen megszünt. Hiába is lenne nád, többé nem is lenne aki fölt tudná varrni a tetőre. A néha dédöregapám Tancsik Fábián mintegy 50 éven át vezetett sajátos krónikát az eseményekről többek 1941-ben ezt jegyezte be: Április 13-án végre elérkezett az igazi feltámadás, mégpedig húsvét vasárnapján reggel, amikor az úrjézus is halottaiból föltámadott. Ugyancsak e napon ezen a reggelen húsvét napján 23 év után a szerb uralomtól az elnyomott magyarokat a vitéz honvéd katonáink felszabadították. Míly öröm volt ez a kettős föltámadás. Eddig az idézet. Ezen a fölszabaduláson magam is ott voltam, mert anyám, a bátyámat, jómagamat és az inast versekre tanította meg arra az alkalomra, ha a Délvidék visszatér. Én akkor olyan jó öt éves lehettem és a községháza előtt fölemelt, karjára vett és ott szavaltam el azt a verset, hogy Magyar vagyok, magyarnak születtem. Az ünnepségre népviseletbe kivonult a falu, minden épkézláb ember ott volt és virágot szórtak a honvédek lábai elő, akkor tényleg azt hittük amit később az országzászló talapzatára írtak, hogy így volt, így lesz. A 44-es bevonulás nem is volt látványos. Mv.: - A sztapáriak nem voltak ott » Doroszló « bejáratánál, hogy megvárják a szerbeket. Kovács Endre: - Erről nincsen tudomásom, mert a partizánok után jöttek csak a szovjet fölszabadító csapatok. Az elsők a partizánok voltak. Doroszlón később a vérbosszúnak 12 áldozata volt. Bartók Gellért bérest, Kemény Ferenc és Zsíros István rendőröket elsőként ragadta magával a megtorlás. Csernicsek Imre a háború alatt a sztapári községházán dolgozott. Október folyamán ő is elmenekült a családjával, aztán amikor egyedül visszatért Zombor meg Sztapár között elfogták. Néhány napig a sztapári községházán tartották fogva majd őt is megölték. Komáromi Imre a zombori szállásokon kapott vitéz birtokot a magyar államtól. A birtok további Dobrojovec gazdája a társai segítségével állt bosszút rajta. Németh Istók, Kovács János, Bodrogi Szilveszter és apja Ferenc akik a vezetéknevüket Bodrogira magyarosították. Továbbá Huszár Mihály a menyével, fiával Mihállyal meg a 13 éves unokájával Józsival parasztkocsival mentek Bácspalánkára menteni ingóságukat az ottani vitéztelepről. Tovarisevó környékén fogták el őket a szerb partizánok. A fiatalasszonyt hazaengedték, a többieket pedig kivégezték, a gyereket is. Valamennyien jeltelen sírban nyugosznak. Hajdú András gombosi tanító később sztapári leventeparancsnok volt a 12. áldozat. Doroszlói batárainál húzódott meg, de egy bizonyos gyúró nevű ember beárulta. Bűne az volt, pofonütött egy szerb gyereket Búvóhelyén fegyveres partizánok ejtették foglyul, egy lovaskocsi saroglyájába kötözve hurcolták el, a júdás diadalmasan haladt egy darabig a kocsi előtt. A tanító is jeltelen nyugsírban nyugszik. Mv.: - » Doroszló « azért mindenek előtt magyar falunak számított. Most mi a helyzet? A legújabb délszláv háború menekültjei itt is nyilván vannak szép számban. Ezt mennyire változtatták meg? Kovács Endre: - A legutolsó népösszeírásra illik hivatkozni. Mv.: - De az '91. Kovács Endre: - Az 1991-ben volt, az új népösszeírás az még várat magára, de a korábbi adatai szerint az 1863 lakó közül 1366 vallotta magát magyarnak. 253 szerbnek, 86 horvátnak és 158 jugoszlávnak. Tehát aki nem akart szint vallani. Azóta többen, pontos számot nem tudni, de biztos, hogy 30-40 vagy 50 személy a háború elöl többnyire fiatalok családostól elmenekültek. A polgárháború alatt menekültek vagyis izbezlicák érkeztek a településre kinek a száma nincs megállapítva amiatt sem, hogy akik adattal rendelkeznek elzárkóznak a pontos adat szolgáltatása elöl. Másrészről a státuszuk még nincs meghatározva. Nem tudni, hogy végleg maradnak vagy jugoszláv állampolgárokká válnak, vagy visszatérnek. Néhányan közülök visszatértek korábbi lakóhelyükre. Ezeknek a száma lehet egy olyan 3-400 személy, akik amikor ideérkeztek a mintegy több mint 100 üres lakóházat szállták meg, később vásárolták meg. Most megint egy 50-60 lakóház eladó ami azt jelenti, hogy sokan visszatértek korábbi telephelyükre. Mv.: - Tehát elhagyták Doroszlót. Kovács Endre: - Elhagyták Doroszlót igen. - Varga Mária vagyok. Mv.: - Mi történt a fiával? - A fiamat elvitték 94-be ebbe a piszkos háborúba, úgy mondjam és akkor öt napig ott volt, kapitány volt. Mv.: - Tartalékos tiszt volt? - Tartalékos tiszt volt igen és egy katonát agyonlőttek ötödnapra. És akkor kérte, hogy hazajöjjön, átadja a szüleinek és akkor olyan idegösszeroppanást kapott, hogy nem ment vissza. Elszökött Magyarországra. Ott élt Tiszalök környékén, három évet, ott kapott is munkát. Éjjeliőr volt egy ilyen állami birtokon, kapott különálló házat is, aztán a feleségének rokona elcsalta, hogy jöjjön ide Martonvásárra. Ott is él most a menyem meg a két unokám. A fiam meg öngyilkos lett. Hogy miért nem tudom. Rá három évre, hogy odamentek nem tudott megszokni, vagy nem tudom. Mv.: - Nem jöhetett haza? - Nem jöhetett haza. Körözték. Bemondta a zombori rádió is, nem jöhetett haza? Mv.: - Hogy hívták? - Varga József. 27 éves volt mikor ez megtörtént vele. Ottan dolgozott egy ilyen rokonnak. Paraszti munkát végzett. Lehet, hogy abban nem jöttek ki, de nem panaszkodott soha senkinek. Nagyon szerette a családját, a gyerekeit is meg a feleségét is. Szépen éltek, megvoltak és egyszerre csak ez történt. Mv.: - Egyetlen fia volt? - Egyetlen fiam. 12 évi házasság után született és egymagam ittmaradtam, senkim nincs. Unokáim néha meglátogatnak, azok ott járnak Martonvásáron iskolába. Meg a menyem is ott van neki boltja. Abból élnek. Mv.: - Járt már arra? - Hogyne, szoktam menni. Gyakran. Ők is jönnek. Mv.: - A fia hol van eltemetve? - Ott van Martonvásáron. Ott van eltemetve. Mv.: - Akkor odjár ki a temetőbe. - Oda járok ki a temetőbe, de ide is csináltattam egy ilyen nekünk volt síremlékünk a szüleinek és akkor egy ilyen emléktáblát csináltattam, úgyhogy ide is ha kimegyek akkor látom a képit. Hogy ha elfog a keserűség akkor kimegyek oda, ott találom meg. Nem mondom, hogy vigaszt, mert nem vigasz, de mégis lenyugvást úgy mondjam. Mv.: - Hogy hívják? - Dávid. Mv.: - Van már testvére? - Nincsen. Mv.: - Lesz majd neki? - Reméljük. Mv.: - György atya most keresztelt előbb a templomban. Hanyadik keresztelő volt ez az idén? György János: - Ha összeadjuk hoztak máshonnan, de idevalósiak akkor 11 keresztelőm van. égy 6-7 szok lenni évente. Mv.: - Ez, hogy máshonnan ez mit jelent, doroszlóiak akik már máshol laknak? György János: - Igen, Szabadkán, éjvidéken, Zomborban vagy pedig Németországból jött haza megkeresztelni vagy pedig Magyarországról kettő például volt keresztelve mostanában. Mv.: - 5-6 keresztelő egy évben. Hány temetés? György János: - Hát kérem, 36. 13-nál tartunk most. Máskor 40-50. Mostan többen már elköltöztek és újabbakat mi nem számoljuk a beköltözötteket. Mv.: - Milyenek a doroszlóiak? György János: - Nagyon vendégszeretőek voltak. Ma is megmaradt még bennük ez a vendégszeretet. Mv.: - A szentkútra » Doroszló « határában szeptember 8-án mennyien jönnek össze és honnan jönnek? Mennyire ismert zarándokhely? György János: - Amikor itt volt a bíboros úr Esztergomból, azóta már világszerte ismert. A kivándorolt itteni környékbeli községekből a németek elvitték a hírét, úgyhogy Európában már ismert, Magyarországon falinaptárt adtak ki és az első helyen a doroszlói kegykép volt Szentkútnak a kegyképe. Magyarországról egynéhány csoport is volt. Akkor Romániából 2-3 busszal voltak és Bácskából 7.-e, 8.-a az átlag a híveké. A fiataloké elkövetkező vasárnap és a férfiaknak 7.-e, 8.-a előtti zarándokuk van. 1300-ból származó adataink vannak, 1392-ből például van egy külön festményünk és egy dokumentumunk is erről, hogy ez már akkor kegyhely volt. Kútjáról volt elnevezve Török előtt egy külön község volt, Bajkút volt a neve. De a kútja mint különálló marad bajokat orvosoló kút. Mv.: - Színes, aranykeretes fénykép a falon a házról. Samu Imre. Honnan ez fénykép? Samu Imre: - A 80-as évek vége felé vándorfényképészek járták a falu utcáit. Mv.: - Magyarok, szerbek? Samu Imre: - Szerbek. Házról házra és minden házat lefényéképeztek. Egy bizonyos idő után a fényképeket megvetették az ház tulajdonosaival. Találkoztam olyan menekültekkel akik ezeket a fényképeket album formájában látták és válogathattak közülük, hogy hova fognak majd beköltözni. Mv.: - Lefényképezték a házakat valakik, nem idevalósiak és utána szerb menekültek jöttek ugyanezekkel a fényképekkel. Samu Imre: - Elbeszéléseikből tudom, hogy ismerték a falu házait. Mv.: - És amelyiket el akarták foglalni, megvenni vagy elfoglalni, ha üres volt akkor bementek vagy hogy volt? Samu Imre: - Nem mentek be mert mi itt voltunk. Ezek úgy lettek elindítva, hogy üres házak fogadják őket. Mv.: - Azt mondták nekik? Samu Imre: - Persze és nagy volt a megdöbbenés, hogy bizony voltunk mi a házak lakói. Majdhogynem katalógusszerűen voltak náluk ezek a képek és aszerint válogattak, hogy melyik házba költöznek majd be, hogy itt mi már nem leszünk, mármint hogy magyarok, hogy üres házak és a földbirtokok várják őket. De ez nem így történt, és ezek után erőszakosan is foglaltak házakat. Több eset is előfordult, hogy önkényesen elfoglalták, például Németországban dolgozó vendégmunkások új házait. Mv.: - Az elmúlt egy évtizedet beleszámítva a háborús időszakok » Doroszló « hogy vészelte át? Holló Róbert polgármester. Holló Róbert: - Nehezen mert tudjuk, hogy a mi fajtánk meg volt alázva ebben a 10 évben. Magamon éreztem különösen olyan munkahelyen voltam ahol érzékeny munkahely volt mint rendőr és ott is hát úgy nézték, hogy minket csak kipucoljanak, hogy ne legyünk olyan helyeken. Nehéz volt megmaradni. Sokig ott voltam, különösen az utolsó öt évben még az Erdélyből, Horvátországból háború volt, ott voltam a gombosi hídon, onnét sokmindent köllött látnom meg nyelni. Hát mit mondjak, köllött találkozni mindennap az Arkannal meg ilyenekkel. Sokszor próbáltak lealázni. Na hát én nem hagytam magamat és akkor ott is hagytam a munkahelyet. Kiléptem 4 éve. Mv.: - Azóta polgármester. Holló Róbert: - Mielőtt kiléptem már meg lettem választva. » Doroszló « népe az mindíg munkásnép volt, minket a politika sohase érdekelt, de hát evvel 10 évben sajnos nagyon megéreztük. Javarésze népnek össze volt pakolva a csomag, hogy hát megyünk. Mv.: - Kollektív fenyegetés is érte a falut, hogy kitelepíteni Magyarországra, ez a Szerb Radikális Párt részzéről. Meg ha ilyen volt akkor gondolom egyéni fenyegetések is voltak. Holló Róbert: - Igen, voltak egyéni. Hát itt van, én megmondhatom magamat is példának. Párszor fenyegették a feleségemet mikor mentem munkára mindíg akkor hívták föl és fenyegették, hogy van még 45 napod, 30 napod, hogy menjetek el. Megvolt az utolsó nap is, feleségem, gyerekek még kisebbek voltak, el akartak menni. Én azt mondtam, ha elmentek vissza nincsen. Én ezért dolgoztam, itt voltam, én ezért harcolok. A az a nap mikor meglett az éjjel ígérve hogy gyünnek, föl voltam fegyverkezve mint rendőr volt minden fegyver nálam. Én hazahoztam, én védekeztem volna, de senki nem jött. Azért, ha bárki jött volna harcoltam volna az enyémért. Hát volt akit fenyegettek, és akkor elmentek. Sajnos ezek a fiataljaink és hát elköltöztek Magyaroszágra vagy valahová máshová mert ezt nem bírták ezt a terrort. Mondhataom, hogy legjobb emberjeink mert nálunk magyaroknál kevés gyerek van, legtöbbnyire én voltam a faluban mondhatom példa akinek három fia lett és utánam követtek épp azok akik elmentek pár család, három-négy is van már ugye, és éppen kezdtünk szépen fejlődni, hogy az iskolánkba biztos nem két-három gyerek lenne egy osztályba ez nem történt volna, de hát a potenciál az elment gyerekestől együtt. Mv.: - Az iskolában azért megvan a 8 osztály magyarul? Holló Róbert: - Most már nincsen meg. Sokáig harcoltunk is, hogy meg legyen, de hát sajnos éppen most jön az a generáció ami a háborúban köllött volna, hogy szaporodjunk és nincsen, egy-két gyerekünk van osztályonkénk, úgyhogy most siralmas a helyzet. Akkor nem volt Doroszlón három évig, lehet mondani, se lakodalom, semmi. Meg volt a nép ijedve, úgyhogy az az eredménye ugye, hogy nem lesz se gyerek, semmire nem mertek beleindulni a népek. Mv.: - A fenyegetések, a bántalmazások ellenére a házfoglalások ellenére a kilátástalanságban mégis maradtak. Miért maradtak? Holló Róbert: - Akik itthon maradtunk abból indultun ki amit én jómagam is vallok, hogy itt születtünk, őseink is itt születtek, itt nyugosznak a temetőbe és mi nem ide jöttünk, mi itt vagyunk és tekintet nélkül az impériumváltozásra ez a mi hazánk. Mv.: - Kedves hallgatóink, sorozatunkban Doroszlóra még visszatérünk, de egy hónap múlva október 5-én az egyetlen délvidéki palócok lakta településen a 3. nyugat-bácskai hagyományőrző faluban Kupuszinán, másik nevén Bácskertesen találkozunk.
Dátum : 2001.09.07.	Adó : Kossuth	Műsor : Határok nélkül