A doroszlói Szûz Mária kegyhelyen

             Szûz Mária, Jézus Krisztus és a mi mennybéli Édesanyánk születése napján, szeptember 7-én és 8-án tízezernél is több hívõ zarándokolt Bácska és Bánát különbözõ vidékeirõl a doroszlói Szûz Mária kegyhelyre, a Bajkúthoz, hogy a bajának-bújának megsegítésére, imájával kérje a Szûzanya közbenjárását az õ egyszülött Fiánál, Jézus Krisztusnál.
             A központi ünnepségre 8-án de. 10 órakor került sor. Az egyházi méltóságok, a papság és a közéleti személyiségek, több tucatnyi lobogóval, a helyi népviseletbe öltözött leányok, akik a Mária-szobrot vitték felvonulással járultak a szabadtéri oltár elé. Az egybegyûlteket: Reizer Pált, szatmári püspököt, aki az ünnepi szentmisét mutatta be, Huzsvár Lászlót, bánáti megyéspüspököt, továbbá dr. Huszár Jánost, a Magyar Köztársaság szabadkai fõkonzulját, dr. Kristóf Lázárt, a belgrádi magyar nagykövetség elsõ tanácsosát, Kasza JÓzsefet, a szerbiai kormány alelnökét, Ispánovics István Szabadka, Balla Lajos-Laci Kanizsa, Vén Mihály Ada, Juhász Attila Zenta, Sípos Béla Kishegyes, Maros Antal Csóka polgármesterét, továbbá Kern Imrét, a szabadkai községi Végrehajtó Bizottság elnökét, Horváth Ódry Mártát, a zombori község képviselõ-testülete alpolgármesterét, Holló Róbertet, a doroszlói Helyi Közösség Tanácsának elnökét, s nem utolsó sorban a hívõket dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök üdvözölte.
             Reizer Pál püspök úr a szatmári hívõk üzenetét tolmácsolva egyben köszönetet mondott a meghívásnak, ami által részese lehet e gyönyörû Mária-kegyhelyen rendezett ünnepségnek. Szentbeszédében a Szûzanya iránti szeretetre szólított, mert mint mondta Szûz Mária az Istennek, vagyis Krisztusnak az anyja, egyben a mi édes jóanyánk is.
             -- Ezen a napon a világ sok-sok templomában -- ahol keresztény emberek élnek -- lobban fel a szeretet lángja. Mária békességet, megnyugvást, szeretetet nyújt felénk. Minden jóért folytatott küzdelmünkben, Máriához való könyörgésünkkel jutunk el Jézushoz, mert a Szûzanya, a mi anyánk is, s nincs olyan anya, aki ne segítene a bajba jutott gyermekén. A földi életet is Mária teszi elviselhetõbbé, de a hozzá való esdeklésnek, az imádságnak, az éneklésnek tiszta õszinteséggel, szívbõl kell fakadnia, hogy a búcsúból hazatérve értékes vágyakkal, megelégedéssel térjünk otthonunkba. Hogy a terheinket könnyebben viseljük, imádkozzunk és kérjük a menybéli anyánkat, legyen a segítségünkre, hiszen a mindennapi bajainkat is az édesanyánkkal osztjuk meg. Az elhalálozás számával szemben a születések száma szaporodjon, s a siralomvölgyön át haladva újra és újra kérjük Máriát, segítsen bennünket a szép és jobb életre -- mondotta többek között Reizer Pál püspök úr.
             A kétnapos ünnepség keretében, a magyaron kívül sor került a horvát, a szlovák és német nyelvû szentmisék bemutatására is. A 7-én este 6 órakor cerebrált misén Sztrikovits János esperes plébános, aki egyben az ünnepség egyik fõ szervezõje is volt, ugyancsak a Mária iránti szeretetre, ragaszkodásra buzdított, mert mindannyian az õ gyermekei vagyunk, s mint minden gyermek az anya útját követjük.
             -- A pogány magyarság is meghajolt az õsanya, Emese elõtt. Szent István, miután elveszíti valamennyi gyermekét, mély vallásossággal telítve a halála napján hazáját a Szûzanyának ajánlotta fel. "Szûz Anyám, ne hagyj el! Segíts! -- mondjuk, ha bajban vagyunk naponta, hetente, ki tudja hányszor. Botlásainkat mindig megbocsájtja, mindig hazavár, ne forduljunk el Tõle. Ne legyünk önzõk. Az új évezredben is Máriáé maradjunk." -- mondotta szentbeszédében Sztrikovits atya. A szentmise után került sor a jármûvek megáldására, majd következett a gyertyás körmenet és a rózsafüzér, a szentségimádás után került sor az ifjúsági szentmisére. Az istentiszteleteken a kórust Bolyos István topolyai, Nógrádi Ferenc moholi és Szalai Mihály bezdáni kántor kísérte orgonán.
             A központi, püspöki szentmise után a szentatya megáldotta a gyerekeket és a kegytárgyakat, s ezzel véget is ért a Szûzanya születése napjának tiszteletére rendezett kétnapos ünnepség, amelyen az árusokból sem volt hiány. A bizsutól kezdve, a különbözõ édességeken, rostonsültön és italon át, a ruházati cikkek mellett akár mûszaki dolgokat is vásárolhatott az ember.
 
DAUTBEGOVICS Zoltán

 

A Szentkút története

             A doroszlói plébánián õrzött Naplóban való feljegyzésekbõl többek között megtudhatjuk, hogy a Mosztonga patak mellett emlékezetet meghaladó idõk óta létezik egy kutacska, amelyet Bajkútnak neveznek Bács megyének 1732-ben keletkezett okmányai. A kút közelében épületromok is láthatók, amelyek egy kolostornak és templomnak nyomait mutatják. Ide zarándokoltak a csapásoktól sújtottak tömegei: a betegek itt találtak gyógyulást, a szomorúak vigasztalást, a bûnösök megbocsátást. A török idõk borzalmas háborúk idején azonban kiveszett a jámborság és a kegyhely iránti tisztelet. 1792-tõl újra felélénkül a zarándokolás, vagyis a búcsújárás. Ebben az esztendõben a hiedelem szerint egy gombosi vak fiatalember miután az álmában megjelenõ Szûz Mária meghagyta neki, elzarándokolt a doroszlói Bajkúthoz. Buzgó imája és fohászkodása közepette, miután harmadszor is megmosta a szemét, fölsikoltva kiáltott édesanyjának. "Ó, édesanyám, de régen nem láttam kendet, de most már látom, hála legyen az Istennek és a Boldogságos Szûznek." E csodálatos gyógyulásnak híre gyorsan elterjedt a környéken, a Bajkutat mind gyakrabban kezdték látogatni.
             1792-tõl napjainkig több mint 80 gyógyulás van feljegyezve a kegyhely naplójában, a legutolsót tavalyelõtt jegyezték fel, a Szentkúthoz való járulása után egy Boszniából érkezõ hívõ épült fel nagy betegségébõl. Turkál Franciska helybeli hívõ feljegyzése szerint, amit a nagyszüleitõl hallott, s akik ugyancsak az õseiktõl tudtak e csodáról, a Bajkútnál a Mosztonga vize egynéhány négyzetméteren a legnagyobb télben sem fagyott be.
             A Szentkútnál történõ csodálatos gyógyulásokat természetesen sohasem vizsgálták meg olyan tudományos alapossággal, mint a Lourdes-i, fatimai és más szenthelyeken, ahol orvosi irodák, illetve rendelõk mûködnek. Végsõ fokon azonban a beteg számára az a fontos, hogy meggyógyult.
             A Szentkút fölött lévõ kápolna (minek után az elsõ a török hódítás idején, a második pedig a gyertyáktól lángra kapva elégett, ugyanis azt fából építették) a harmadik kiegészítésével épült szép barokk stílusban, két karcsú toronnyal, építését 1874-ben fejezték be. A templomot övezõ telket 20--25 éve, vagyis György János esperesplébános Doroszlóra helyezése óta újabb létesítményekkel építik be, a tetõ alá helyezett falakra egyházi jellegû ikonokat festettek és festenek a hívõk adományából.
 
D. Z.