 |
Beszélgetés a 39 éves Klem István doroszlói vízgazdálkodási technikussal
A doroszlói Klem István vízgazdálkodási technikus a DTD
Vízgazdálkodó Vállalat zombori részlegének dolgozója immáron 17 éve áll annak
a 30 fős munkacsoportnak az élén, amely Regőcétől Keresztútig végzi a csatorna
karbantartását.
* A csatornahálózat karbantartása milyen feladatok végzéséből áll?
- Elsősorban el kell távolítani a felgyülemlett iszapot, de ugyanúgy
felügyelni kell a hidak állapotára, a csatornapart rendezésére, a fásításra,
de ez utóbbi már nem a mi feladatunk. Mint a belső árvízvédelem vezetője,
egyúttal a dunai árvízvédelem egyik szakvezetője a gombosi hídtól Apatin
irányában havonta méréseket végzünk, és részletes jelentést készítünk a
talajvízállásról. A csapadékot is mérjük, amit az újvidéki Hidrometeorológiai
Intézethez juttatunk el.
* Szép a szakmája, mindig friss levegőn, a vízpart mellett
tartózkodhat.
- Idővel megszerettem. Általános iskolás koromban gépészetről
álmodoztam, s bár Duna menti gyerekként nőttem fel, azt se tudtam, mi fán
terem a vízgazdaság. A középiskolában aztán erre a szakra vettek fel. Nem
bántam meg!
* Gomboson született, ott is nőtt fel, mégis doroszlói lakos lett.
- Legénykoromban egy doroszlói rendezvényen ismerkedtem meg a
jövendőbelimmel, Valikával, így kerültem Doroszlóra. Két gyerekünk van, Rita
elsőéves gimnazista, Pityu még csak negyedikes.
* Mind Gombos, mind Doroszló a többi között a néptáncegyütteséről
híres. Ön is táncolt az együttesben?
- De még mennyire. Már óvodás korom előtt táncos voltam. Dobsa
Sándor bácsi tanított, s amikor én 7, Sándor bácsi pedig 70 éves volt, együtt
léptünk fel és roptuk a szólótáncot a Bajmokon rendezett vajdasági szemlén. 23
évig voltam tagja a néptáncegyüttesnek. Akkor megnősültem. A táncoláson kívül
egy- időben a csoportot is én vezettem.
Mint minden gyerek, a táncon kívül a focit is imádtam. Az ifi
csapatban kezdtem, s 17 évesen már a felnőtt csapatban is helyet kaptam.
Szilágyi ellen játszottam az első mérkőzést, s két gólt is lőttem. A nősülés
után a doroszlói Mosztonga csapatához kerültem, s bár egy-két idényre
visszamentem a gombosi Dunatájba játszani, végül is itt maradtam, s játszom
még ma is, hol a jobb, hol meg a balszélső helyén. A vezetőség tagjaként
voltam már pénztáros, s a titkári teendőkbe is besegítek. A Mosztongával egy
idény erejéig tagja voltunk a községi liga első osztályának. A Mosztonga még
kupát is nyert, s tavaly a Négyesfogat tornáján a doroszlói csapat szerezte
meg az első helyet. A klub anyagi helyzetén úgy kívánunk segíteni, hogy
nyáridőben megszervezzük a kispályás labdarúgótornát. Az idén is 10 csapat
rajtolt, s a mérkőzések igen látogatottak voltak. A vállalatom keretében részt
veszek a munkássportjátékokon, amit az idén Soko Banján tartottak. Csapatunk a
36 részvevőből a 10. helyet szerezte meg. A focicsapatunk a II. helyen végzett
egyéniben, a céllövészetben negyedik voltam, tavaly ezüstérmet hoztam haza. A
rászoruló betegek gyógyításához járulok hozzá, hogy immáron 20 éve önkéntes
véradó vagyok.
Itthon a házunk építésével voltam elfoglalva. Az alapok lerakásától,
a falakon át a tetőig jóformán mindent magam csináltam: a belső berendezést, a
bútorok összeállítását, a cserépkályha összerakását és sok minden mást. Az
építkezést úgy tudtam ,,zavartalanul" befejezni, hogy amikor megszületett
Pityu, a második gyerekünk, az anyuka (a helyi általános iskolában dolgozó
tanítója) helyett én mentem el szülési szabadságra, mondta István, amihez
Valika, miközben megfőzte és felszolgálta a feketekávét, mosolyogva
hozzátette: - Ha nem vigyázok, egyszer azon kapom magam, hogy a konyhából
kiszorítva a főzést is elvette tőlem.
DAUTBEGOVICS Zoltán